Számomra az egyik legértékesebb családi relikvia egy, a nagymamámról készült régi fotó. Nem voltam ott a kép készültekor, még csak nem is éltem akkor. Mégis ha ránézek a képre, érzem az illatát, a kezének az érintését, ahogy a hátamat simogatja végtelen órákon keresztül, miközben a gyermekkori élményeit meséli. Újra átélem az önfeledt gyerekkor boldog pillanatait, érzem, ahogy a lábam visz hozzá és tudom, hogy ma palacsinta lesz, úgy, ahogy csak ő tudja elkészíteni, olyan finom lekvárral, ami csak és kizárólag nála van. Egyetlen kép, megannyi érzelem. Ezért gondolom azt, hogy a fotó értéke felbecsülhetetlen.
Amikor elkészítettem ezt a sorozatot a lányomról és édesanyámról, tudtam, hogy számukra nem szép képeket fogok adni, hanem olyan pillanatokat konzerválunk, ami az ő kapcsolatukat őrzi. Épp ezért gondolom azt, hogy kiváltságos vagyok, mikor elkészítek egy-egy családi sorozatot: pontosan tudom, hogy ezek a fotók nem csupán képek lesznek a falon, hanem az emlékek őrzői magunk és gyermekeink számára.
