Szoktam hallani, hogy a fotózás inkább a nőké. Az a vélekedés, hogy a férfiak nem szoktak csak úgy portrét készíttetni magukról, maguk miatt. Pedig miért is ne?
A portré többről szól mint a póz. A portré megmutatja az embert, őszintén, sallangok nélkül.
Én szeretem, amikor egy férfi eljön fotózásra, mert az már önmagában egy döntés. Döntés arról, hogy vállalja, milyen most, ebben az életszakaszban. Egy portré nem a hiúságról szól, hanem arról, hogy egyszer majd visszanézhesd, ki voltál akkor.
A fekete-fehér képeket azért szeretem, mert levetkőznek mindent, ami felesleges. Marad a tekintet, a gesztus, az őszinteség. És ez az, ami igazán időtálló.
Szóval, uraim: a portré nem csak a nők terepe.
Ti is megérdemlitek, hogy legyen egy kép, ami tényleg titeket mutat – egyszerűen, férfiasan, valódi önmagatokként.
